Tiszteletem mindenkinek, aki a lapomra tévedt. Egy teljesen hétköznapi lány vagyok, aki az iskola hatására vágott bele újra a blogolásba. Amit ide tervezek azegy mindent átfogó téma, de a központban csakis a személyiségem szerepel. Nem akarok hasonlítani senkire, s azt sem szeretném, ha rám hasonlítana valaki. Egy átlátható tematika szerint szeretnék haladni, persze néha becsúszhat egy-két random poszt is. Sokszor elegem van a sok sablonos üdvözlő szövegekből, de be kell lássam, hasznosak. Innen legalább be tudod lőni a lap témáját (úgy ahogy). A lentebbi részeknél olvashatsz egy kisebb összefoglalót rólam, ide nem fejtem ki bővebben. Jó olvasgatást kívánok!
++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++ Kezdőlap / Ellie / Sugardiva / WeHeartIt
Fodrász: pénz, haj
Német témazáró
Angol tanár leszervezése
Matek tanár keddenként
Citromos vízet inni
Kontaklencse megrendelése
Pályaválasztási t. felhívni
Jane Austen: könyvtár
Szalagtűző jegyek, meghívók
Rossman: hajkefe
Been trying hard not to get into trouble;
I have got a war in my mind, so I just ride;
A SugarDiva elsődleges témája a blog, de több más dolog is előkerülhet. 2012. október 1-én nyitott meg (nem hivatalosan), a kinézeteket jómagam Ellie állítja elő és gondolja ki. A felbontásnak ajánlani tudom az 1280x800-as laptop féle felbontást. Megemlíteném, hogy az oldalról lehetőleg ne másolj, se szöveget, se kinézetet. Maradjon meg mindenkinek a stílusa, így nem lesz túl egyhangú a G-portál. Egyébként Ők a szolgáltatóm is, ha valakinek nem tűnt volna fel.
Beating so loud, falling apart, only you can bring me back to life ;
összefoglaló események
2012.11.01. 15:34, Ellie
Túl vagyok a szalagtűzőn. Kész. Vége. Nem bírom elhinni, hogy ennyi. Annyira rövid volt. Képtelen vagyok egy komplett mondatot leírni, mert nem is tudom felfogni. Még megfogalmazni sem tudom. Ilyenkor érzékeljük, hogy milyen gyorsan is halad el az idő mellettünk. Életünkben - jobb esetben -, egyszer van szalagtűzőnk, mindössze 2 óra, de ezzel a "kis" eseménnyel valamilyenszinten felnőtté is avatnak. Bár 6 napja volt, még most sem tudom, hogy örüljek vagy sírjak miatta. Másnap - szinte azonnal -, mentünk a barátnőimmel Budapestre vásárolgatni, nézelődni és kikapcsolódni. Sajnos, már ez is a múlté. Megtörtént, emlékként él tovább bennem, vége. Nagyon letargikus állapotban vagyok. Az orrom előtt szakad le az ég, idebent meleg van, süti illat lengi be a lakást, a só lámpám az egyetlen szín ebben a szürke időben. Semmihez sincs kedvem. A továbbiakban csak ülök a gép előtt, nézek filmet, megpróbálok relaxálni - és kiheverni a betegségemet -, végül ez a nap, mint egy röpke perc, ismét csak elillant. Ne haragudjatok a sok tő mondatért, magam sem szeretem, de most nem nagyon tudok máshogy írni. Még fogalmazni sem. Elméláznék még az időről, az idő mindkét értelmében, de nem megy. Vár a valóság, a tételek, a filmek, a csend és a magány. Talán ez a kis dal többet mond el a hangulatomról, mint én.