Próbálom összeszedni a gondolataim és az érveim, de elég nehéz most összerakni egy ép kész indokot. Mondjuk a nyitó posztomat nem magyarázkodással szeretném tölteni, inkább leírni az elmúlt 1-2 hónap tanulságait. In medias res: napok, de talán már hetek óta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy blogot kéne nyitnom. Tömérdek mennyiségű dolog gyűlt össze bennem, és ez még csak a második hónap kezdete. Mind iskolával, mind magammal kapcsolatban eljutottam egy olyan határig, ami számomra már túl sok. Gondolkoztam a napló íráson, a tumblr-en, a csajos összejöveteleken de arra jutottam, hogy most (jelen helyzetben), a gportál blog része a legkézenfekvőbb számomra. Nincsenek nagy igényeim, nem várok se látogatókat, se cseréket, se dicséreteket, most, csak az írást szeretném a központba helyezni. Nincs kedvem a kinézeten izgulni, a bejegyzések számán és sűrűségén parádézni, inkább olvasson 1 ember, mint 100 ,,éhes szájú" veréb. Ez közhelynek hangzik, de így van.
Jó, azért egy-két szót szeretnék a kinézetről szólni: mivel beindult az Ősz, jönnek a visszafogott színek, a lehulló levek, a forró csokoládé és a melankolikus hangulat...satöbbi, én is ilyenre vettem a formát. Már csak azért is, mert tetszik ez a stílus és jól érzem magam benne. Előre leszögezem, hogy nem vagyok sem hipszter növendék, sem írói vénával megáldott egyén. A kép, melyen egy ballerina látható, nagyon nyugtatóan hat rám, ezért választottam, bár eredetileg nem ilyen világosra terveztem.
A címről annyit említenék meg, hogy engem tükröz. Ne a plázacicaságra vagy a Sugar Bird nevezetű márkára gondoljatok. Mostani Énemhez tökéletesen passzol, de ezt később kifejtem nektek.
Azt hiszem mindent leírtam, amit szerettem volna. Hamarosan jelentkezem (reméljük).